Ezen szakasz támogatója a „Replant Cardó Kft.”
7. szakasz 2011. 08 .22- 08.28.
„Bakony”
Magunk sem hisszük, hogy már itt tartunk! Fogynak a kilométerek! Már nosztalgiázunk a megtett szakaszok történésein! Milyen hamar elrepült ez az öt hónap!
Életre szóló élményt kapunk a túrával!
Célunk, mely szerint felhívjuk a társadalom figyelmét az állapotunkra, a megelőzés, a szűrés fontosságára, megvalósulni látszik! És ez a fontos!
Jó volna, ha kitolódna a nyár, és szép őszelő lenne, hogy a még hátralévő két szakaszt kellemes időben járjuk végig!
Már Írottkőre koncentrálunk!
1. Túranap 2011. 08. 22. Gánt- Csókakő- Fehérvárcsurgó
A Hódmezővásárhelyi Önkormányzat támogatásának köszönhetően Saci autóval jöhetett a túrára, mivel erre a szakaszra a közeli klubokból nem találtunk serpát. Istvánt és engem – Marát, Szolnokon vett fel, Imrét pedig Tatabányán. Tatabányáról Gántra vette az irányt Saci serpa, ahol legutóbb befejeztük a túrát. Itt a kocsi mellett átöltöztünk, és nekivágtunk a 28,5 km szakasznak. Nagyon meleg volt. A három állomás- szakaszból álló túránk minden szakaszán Saci hideg itallal várt.
Gánton a Vértes vendéglőben pecsételtünk.
Gánt: Egy hajdani birtokosáról, Gantról kapta a nevét. 1193-ban III. Béla uralkodása idejéből származik írásos említés. 1662ben Nádasdy gróf urbáriumában lakatlan pusztaként szerepel.1740- től, szénégetéssel foglalkozó szlovák telepesek lakták. Híres a Gánti- barlang, amely egy 106m hosszú inaktív forrásjárat-rendszer, szép cseppkőképződményekkel. Ezen kívül még egyedi a Bauxitbányászati Múzeuma.
Gántról, Csókakő felé vettük az irányt. Itt két helyen is pecsételtünk, Csókakő vm. és Bodajk vá. Bodajkon áthaladva megálltunk a Tófürdőnél, amely a város szívében lévő, ingyenes szabad strand. Érdekes! Kár, hogy tovább kellett sietni, de csak Imrénél volt fürdőruha.
Következő pecsételő helyünkre, Fehérvárcsurgóra indultunk.
Fehérvárcsurgó: Fejér- megye északnyugati részén fekszik, a Móri-árokban. Nevét a még ma is a falu közepén álló forrásról kaphatta. Ősidők óta lakott. Hajdani pannóniai utak csomópontja volt Anonymus leírása szerint Árpád vezér törzsének szállásterülete volt. A Rozgonyiak, Szapolyaiak, Perényiek is bírtokolták.
Sajnos a mai túraszakaszon nem tudtunk elidőzni a nevezetességeknél, mivel Hódmezővásárhelyről, szinte az egész országot átszelve kellett a túrahelyre érkezni.
A Fehérvárcsurgói - víztározó után, rövidesen megpillantottuk a falu víkendházait.
A Becsali- kocsmában pecsételtünk.
Féltünk, hogy a szálláshelyre érve ránk esteledik. A hosszú utazás, a nagy meleg megviselt bennünket. Fáradtan vártuk Fehérvárcsurgón a serpánkat. Sacit, hogy tovább vigyen szállásunkra. Hosszú volt az út Jásdig, ahol a szálláshelyünk volt, ahol már várt ránk Mariann és fia Gergő a Pécsi ILCO Klubtól.
Holnap 33,2 km vár ránk!
VII.. szakasz
2. Túranap 2011. 08. 23. Fehérvárcsurgó- Bakonykúti- Kisgyón- Csőszpuszta- Jásd
Serpánk, Saci Fehérvárcsurgóra vitt bennünket. Végig ereszkedve, erdők, mezők, szántóföldekkel övezve, a Bakonykúti puszta mellett, keresztezve a Gúttamásiból jövő aszfalt utat, jöttünk le Bakonykútig.
Bakonykúti nagy hatással volt ránk. Egy kis ékszerdoboz. Először a patyolat –tisztasága lep meg bennünket! Rendezett, felújított házak, teljes infrastruktúra, parkos házelők. Minden harmonizál egymással. Szín és diszharmónia. Faszobrai műremekek. Szabadtéri bemutató az utcán! Életnagyságban! Játszótere a gyermekek egészséges mozgására késztet. A község központjában találtuk meg a pecsételőhelyet, mondanom sem kell, egy kis csodadobozban. Olyan szépen el volt rejtve!
Bakonykuti: A Burok-völgy mellett, szép természeti környezetben található. Írásos emlék 1424-ből való. A török hódoltság idején lakatlanná vált, majd németeket telepítettek a faluba. Eredeti neve Kuti volt. A kuti patakon három vízimalom is működött, téglagyár is volt a községben. Napjainkban egyre benépesül. Üdülőfalu lett! A környéken nagyvadak élnek, ezek is vonzzák ide a vadászokat. Példa értékű!
Miután kigyönyörködtük magunkat, kiindultunk a faluból Kisgyón felé. Több mint 10 km várt ránk addig. Fás, cserjés, füves úton mentünk.
Rétek, majd erdő váltotta egymást. A gyakori vadlesek, a vadcsapások sejttették, hogy vadászterületen vagyunk.
Egy tölgyes erdő mentén haladtunk, majd egy sárga, mellig érő virágtengerben mentünk tovább, ami mellkasig ért, és amit néha-néha szederbokrok tarkítottak, mély bordó gyümölcseik színeivel, amit természetesen leszedtünk és megettünk!
Átvágtunk egy kőriserdőn, majd egy tisztásra kiérve, Kisgyónon voltunk.
A Gyöngyvirág Turistaházban kellett volna pecsételnünk, de hűlt helye volt a pecsétnek. Szemben van a Természetjáró turista-ház, ott érdeklődésünkre elmondták, hogy a szomszéd faluban, Bakonycsernyén lehet bélyegzőhöz jutni. Imre vállalta, hogy elmegy és lebélyegez. Így is volt.
Míg visszaérkezett, megpihentünk. A Gyöngyvirág Turistaháztól balra folytattuk az utunk Csőszpuszta felé. A műútról letérőben a „bányász „szobrát lefotóztuk, majd egy erdőbe vezetett az utunk. Előbb egy Erdei Szentélyhez értünk, ami egy fakereszt. Körülötte kis padok, itt meg is lehet uzsonnázni.
Csőszpusztára, az erdőből kiérve, egy műúton áthaladva értünk el. Néhány háza van a településnek. Nem sokkal a helységjelző tábla után az Alba Regia Barlangkutató állomásra értünk, ahol pecsételtünk.
Innen kicsit visszafelé a műúton, ismét betértünk az erdőbe, balra, és Tés irányába mentünk. István elől járt, elveszítettük szem elől. Minthogy a Tés felé vezető kis, fűvel benőtt utat is! Még egy darabig volt kékjel, majd a GPS jelünk is megszűnt, és elvétve egy kékjelet, teljesen letértünk a Kékútról.
Még lefotózkodtunk a Jásd felé néző, "szélforgós" panorámában, ahol még jó helyen voltunk, és a nagy beszélgetésben nem vettük észre, hogy már régen nem jó irányba megyünk!
Minden esetre, hiába várt bennünket Tésen, az István által kikért hideg üdítő és kávé, mi már azt nem fogyaszthattuk el!
A fotózás után még jó irányba indultunk. Egy széles, fehér kavicsos szilárd úton mentünk Jásd felé. Az út szélén magas farakások várták, hogy elvigyék. A délutáni nap erősen szórta ránk sugarait! Talán másfél kilométert mentünk, és egy szűk erdei ösvényre vezető kis kék jel volt egy fán. Mivel nem volt GPS vétel, úgy gondoltuk, jobb, ha ezen a jó úton megyünk, ha vége lesz, bizonyára Jásdra érünk. Igen ám, de az út nem akart elfogyni! És sehol egy kiszállási lehetőség! Már délután négy óra! Már öt óra. Még mindig ezen az úton megyünk.
Minden kanyarulatnál várjuk, hogy most már biztosan meglátjuk a végét! Végeláthatatlan szerpentin labirintusban vagyunk! Uzsonnánk elfogyott, vizünk kb. egy fél liter van!
A nap az erdő fáin keresztül is láthatóan bukik lefelé. Nem tagadom, féltem! Mi lesz, ha itt kell éjszakáznunk? Már 7 óra! Imre előre ment, hogy talán hamarabb megtalálja a kivezető utat! Már sokáig van!
Szólnunk kellene Sacinak, jöjjön értünk! Meg is tettem. Imre még nem szólt, hogy meg van az út vége! Egyszer csak hátunk felől autózúgást hallok! Saci volt az! Nagyon megörültem!
Még kocsival is hosszan mentünk, míg utol értük Imrét! Felvettük. Már nem sokat kellett volna gyalogolnia az út végéig!
Nagyon eltávolodtunk Jásdtól! Bakonynánára érkeztünk le! Tizenhárom többletkilométer gyalog! Összesen napi 34 km. (?)
Nagyon fárasztó volt! Fürdés után jó fájdalom csillapító volt a kiadós masszírozás a „hegyi balzsamunkkal.
Jásd: Itt mutatnám be szálláshelyünket: A várpalotai térséghez tartozik, a Gaja-völgyben.
Már Kr. E. 2800-2500 táján is lakóhelye volt az újkőkori kultúra népeinek. A X. század elején a honfoglaló magyarok egy része itt telepedett le.
Írásos emlék 1164-ből való, a Szent György bencés apátság alapításával.
1650-től a Zichyk tulajdona volt.
Nevezetességei: - A Tési malom és a Poós- malom
- A Szent-kút
- A plébánia templom
- A Csiklingi vár
Első este sétáltunk egyet a községben. Rendezett, tiszta település. Hagyományőrző szemlélet uralkodik a házak és a környezet kialakításában.
3. Túranap 2011. 08. 24. Jásd- Bakonynána- Zirc- Borzavár
Reggel korán indultunk, 21,7 km kell mennünk, 37 fok várható! Serpánk Saci a jásdi túraelágazáshoz visz bennünket, ahonnan Bakonynána irányába indulunk el.
Műúton halad az utunk, majd letérünk egy cserjés, bokros, szedres által szegélyezett kékútra, ami bevezet egy erdőbe. Szinte végig egy, az időjárás alakította, száraz ágakkal, letört fákkal teli erdőben mentünk. Egy tisztásra értünk, ahol szépen lekaszált "vadút" volt, végén egy vadlessel. Mértani pontossággal leszórt alma és kukorica-kupacok. Aki laikus, is rájön, fönt a lesből ideális célpont a vad, ha ide jön enni!
Bár nem volt puskánk, ki is próbáltuk. Felmentünk a lesbe, István ott meg is reggelizett, és szinte rekonstruáltuk, hogy zajlik itt egy kilövés.
A tisztás után újra egy vadhálókkal szegélyezett, erdő mentén mentünk tovább. Olyan érzetünk volt, mintha hullámvasúton mentünk volna. Domb- völgy-domb-völgy. Itt is tönkrement, jóformán csak a koronájában élő erdő volt nagy területen.
Tisztás, sok sárga virággal és szederindákkal övezve utunkat. Sok volt a csalán.
Hirtelen, egy szép nádszál egyenes, fiatal kőriserdőbe értünk. A nap sugarai átszőtték a fák koronáit. Szinte egyszerre mondtuk Imrével egymásnak, hogy "nézd a fények játékát"!
Innen kiérve, azonnal egy műútra tért az út, Bakonynánára értünk, és a második házban, a Hoffher Vendégházban pecsételtünk. Itt egy kis üzlet is volt, ahol csillapítottuk szomjunkat!
Végig a falu főutcáján mentünk tovább, az utca végén balra fordulva, Nagyesztergár felé. A települést elérve, műúton folytattuk tovább az utunkat, innen már látszottak Zirc háztetői, az Apátság tornyai. Még két kilométer és ott vagyunk.
Zirc: A „Bakony fővárosának” is nevezik.. Magyarország legmagasabban fekvő városa. Több mint 900 éves település. Története a ciszterciek apátsághoz fűződik. 1659-ben az alsó-ausztriai apátság kezébe került, de első apátját, Újfalussy Mártont a törökök megölték.
Az első német telepesek házait a kurucok felégették, majd, 1715-1725 között újra német telepesek érkeztek ide és megindult Zirc újjáalapítása.
Nevezetességei:- A Zirci Apátság
- A ciszterci bazilika
- A Zirci Arborétum
- A Reguly Antal szülőházában alapított múzeum
A nap magasan járt az égen.
Beérve Zircre rövid gyaloglás után a kékjel a vasútállomáshoz vezetett. Itt volt a pecsételőhely. Pecsételtünk, majd megnéztük a város nevezetességeit.
A Zirci Apátságot, a Ciszterci Bazilikát, A Reguly Antal könyvtár épületét. Sajnos a többi nevezetességben már nem volt időnk elmerülni. Finom fagyit ettünk egy cukrászdában és indultunk Borzavár felé.
Borzavár: A pecsételő hely a település presszójában lett volna, de az délután négykor nyitott, így a közelében lévő élelmiszer- üzletben pecsételtünk.
Az előző nap 15km többletétől és a nagy melegtől megviselten vártuk Sacit, serpánkat, hogy következő szálláshelyünkre, Úrkútra vigyen bennünket!
Házigazdánk itt meglepetéssel várt, szalonnát sütöttünk nyárson!
A szálláshelyünkön lakott Fehér Miklós pinceépítő mester, aki Szentlőrincről jött, eredetileg bányász volt, és nagyon érdekes előadást tartott szakmája, a pinceépítés rejtelmeiről!
Jóleső fáradtsággal tértünk nyugovóra!
4. Túranap 2011. 08.25
Úrkút-Városlőd-Németbánya-Bakonybél
Mielőtt túránkra indultunk Marát kikísértük Ajkára a vasútállomásra, majd elindultunk a túránkra.
Úrkút: A község öt egykori településből alakult ki.1785.ben említik Úrkútbányaként. A bányászat volt a fő megélheti forrás az itt élő embereknek. Itt található az ország legnagyobb mangánérckészlete. Ezt a kincset ma is külszíni fejtéssel bányásszák
Nevezetességei: -Csárda hegyi őskarszt
-Barokk stílusu római katolikus templomXVII.sz.
A faluból kiérve hosszan a reggeli napsütötte legelőn mentünk keresztül, még elviselhető volt a nap ereje, de siettünk elérni az árnyas erdőt, ahol a hőség elviselhető volt. A Csalános völgyön és Kislődön át Városlődöt értük el. Itt hosszan nélkülöztük a fák árnyékát, már érződött, hogy nagy meleg lesz ma, ezért kicsit rövidítettünk az úton és a vasútállomás helyett egy kocsmában pecsételtünk.
Városlőd: A Torna patak felső völgyében lévő bakonyi kisközség. 1240.ben Lueld néven említik .Nagy Lajos király idején királyi birtokként funkcionált . A király 1340 ben kolostort alapított, és a falut a karthauzi szerzeteseknek adományozta. Városlőd a XIX.sz-ban indult fejlődésnek, amit segített a rövid idő alatt országos hírnévre szert tett majolika és pipagyár.
Pecsételés után kis navigációs zavar (kerestük az utat) leküzdése után folytattuk utunkat Németbánya felé. A falu határában legelésző csacsikkal barátkoztunk, majd lendületesen Németbánya felé vettük az utat. Hiába volt rekkenő a hőség az erdei aljnövényzet nedvességétől térdig feláztunk. Egy még újnak számító erdei pihenő helyen megreggeliztünk. Németbányát éppen csak érinti a túraútvonal, itt a falu szélén pecsételtünk, majd tovább mentünk Bakonybél felé.
Németbánya: Nevezetessége a 84 millió éves dinoszaurusz leletek. Igy a Hungarosaurus tormai, egy 4 méteres növényevő,és a Bakonydraco, egy 3,5 méter szányfesztávolságú ősgyík
Az ásatások napjainkban is folynak, eredményesen.
Bakonybélen sokáig kerestük a pecsételő helyet, a turistaház helyett a kocsmában találtuk meg. Ez az útszakasz mentes volt a nagyobb emelkedőktől, de mivel a Kőris-hegy lábához értünk jobbnak láttuk lezárni a napi túrát és magunkhoz rendeltük a serpa Sacit. Holnap innen folytatjuk.
5. túranap, 2011.08.26.
Bakonybél - Kőris-hegy – Borzavár
Bakonybél: A Bakony szívében a Kőrishegy lábánál fekszik. A béli monostort I, Szent István király alapította. 1540es években a Bakony legnagyobb földesurai, a Podmaniczkyak telepedtek itt le.I. Ferenc császár visszaállította a Szent Benedek rendet. 1819-1827 között Bakonybélben működött a bencés rendi tanárképző is.
A serpa kivitt bennünket Bakonybélig
Istvánnal elindultunk Kőris-hegyre, egy kis ideig kényelmes erdei aszfalt úton, majd, egy erdei ösvényen, majd meredeken kapaszkodni kezdünk, ami nagyon megizzasztott. A kék többször is keresztezte a hegyre vezető aszfalt utat, ami lankásabbnak tűnt, de napsütötte volt. Dilemmáztunk, hogy melyik úton törjünk a célra, de végül is az árnyasabb erdőt választottuk. Jót tett a hátizsákba helyezett lefagyasztott dobozos tej. Miközben a hátamat hűtötte a sört is hidegen tartotta. De a nagy meleg és emelkedő miatt mire a hegy tetejére értünk már a kiolvadó tejet is fogyasztani kezdtük.
A hegy tetején egy lokátor állomás és egy favázas kilátó várt. Alig néztünk szét Saci is megérkezett. Az erdőgazdaságtól kapott engedély birtokában gépkocsival is felhajthatott. A kilátót megmászva fényképeztünk, és pecsételtünk, majd elindultunk Borzavár felé. Saci még maradt ő Zircen át közlekedve Borzaváron vesz fel bennünket
Borzavár: Nevét az egykor itt termesztett sok bodzáról (itt borzának hívják) kapta. Az Eszterházy család telepítette. A községben nagy hagyománya volta szén- és mészégetésnek.
Kezdetben, erdőben süllyedve haladunk (István térdét ez mindig megviseli) majd az erdőt magunk mögött hagyva kiérünk Szépalmapusztára tartó murvás kocsiútra, később egy keskeny aszfaltútra. A faluba ismét egy félórával a presszó nyitása előtt érkezünk, ezért ma is az élelmiszer boltban pecsételünk, ahol már Saci vár ránk, majd tovább visz szálláshelyünkre Úrkútra. A délutáni programba még belefért az úrkúti Csárdahegyi őskarszt megtekintése. Ez mindannyinknak a pilisi Zsivány-sziklákat juttatta eszünkbe, ahol már az V. szakaszban elhaladtunk.
Mint geológiai természeti értéket, már 1951-ben védetté nyilvánították, országos jelentőségű besorolással. Különleges földtani képződmény, amely nemzetközi viszonylatban is egyedülállónak számít, ugyanis a mangánérc kitermelése során alkalmazott kézi fejtési mód és a viszonylag kevés robbantás alig károsította a feltáruló őskarsztos formakincset.
6. túranap. 2011.08.27
Úrkút – Kab-hegy – Nagyvázsony
Ismét kora reggel indultunk, erre a rövidebb szakaszra, mert utána haza indulunk. Utunk a még zárva tartó Kéktúra vendéglő mellett vezet, (szerencsénk, hogy tegnap az Őskarszt megtekintésekor pecsételtünk) majd rövidesen az erdőben folytatjuk utunkat, egy kis kerítésmászással. Ezután egy ritkás tölgyerdőn vezet az utunk, majd hamarosan feltűnnek a Kab-hegyi tornyok, jelezve, hogy jó irányba tartunk. Kiérve az erdőből a kékjel aszfalt úton vezetne a toronyig, de mi inkább a hatos nyiladékot választjuk, amely nyíl egyenesen a tornyok felé mutat. A nyiladékon előttünk száz méterrel két megtermett vaddisznó sétál át. Mire a nyiladékon felérünk kiderült, hogy ez az út egy magán portán át vezet, szerencsénkre a házőrző kutya barátságos és az épülő kerítésen át könnyen elhagyjuk a portát. Itt egy garázs épület melletti oszlopon megtaláljuk a pecsétet.
Elhagyva a tornyokat meredeken haladunk lefelé, majd kissé szintesebb erdei útra érve megreggelizünk.
A könnyed kis 16 km után 11 órakor Nagyvázsony vége táblához hívjuk Saci serpát, majd a Kinizsi vár tövében a vár pénztáránál pecsételtünk és hazafelé indultunk..
Nagyvázsony: A római korban hadi út haladt keresztül a településen. Ezek maradványit még ma is lehet látni. Első írásos feljegyzés a tatárjárás idejéből való. A Vezseny család kihalásával a bírtok Mátyás királyra szállt, aki 1472 ben Kinizsi Pálnak ajándékozta, aki megépítette a várat. 1651-be már városi rangban állt.
Nevezetességei: -A Kinizsi- vár és Vármúzeum
- A Szabadtéri Néprajzi Múzeum
- A középkori eredetű Szent István templom
